Jónás Tamás: Feltár/Inga-tagoknak (Jóbi - Németh)

Jónás Tamás: Feltár (Zene: Jóbi - Németh)

Hozott a szél, mint hírt, ködöt.
Felnőttem. De már költözök.
Igazabb voltam, mint a szám.
Azt mondják, van, de nincs hazám.
Tanultam képzetet, betűt.
Minden hazugság szembetűnt.
Ahogy a mosthoz a jelen,
közelebb volt az Istenem.
Guggolva sétáltam, nehogy
féljenek, milyen nagy vagyok.
Ügyetlenkedtem: gondosan.
Ne figyeljenek túl sokan.
Amikor kellett, voltam én
néma vagy megmondó-legény.
Terveim nem voltak. Belül
megtörténtem véletlenül.
Megtörtem, az is baleset.
Szívom a mérges csendeket.
Halántékom, a szó, a kép:
utoljára még szóra kért.
Álom előtt szép mondatot.
Más világokat horkolok

Jónás Tamás: INGA-TAGOKNAK

Ne kéne magam védenem. Az lenne csak a kényelem.
Sakktáblát nézni, lépni nem. Otthon lenni egy néniben.
Szeretni várost, utcalányt. Akkor is mélyen, hogyha bánt.
Díszíteni a lényeget. Érteni, aki méreget.
Mérgeket inni, enni úgy, miként beles az alagút.
Elhinni, hogy a fészek egy. Óráról-órára részegebb.

Csinos lehetnék. Csintalan. Az udvarunkon hinta van.
Ahogy a kedv is ingatag, lenni rabnak is mintatag.
Repülni versben, szamovár. Menni, mert van, ki haza vár.
Üzenni sokat, titkosat. Naponta lenni piszkosabb.
És ha már minden elfogyott, lekaparni egy csillagot.